Október 6
Harsány olasz barátainkkal együtt indultunk felfedezni a környéket. A Pueblo városnegyedben bájos, kacskaringós utcácskákon keresztül vezetett minket Andrea, mi pedig vígan követtük őt a takaros fehér házak, romantikus butikok, vibrálóan élénk színű növények között. Citrom- és narancsfák, néhol rozmaring illata szállt a levegőben.
A dombtetőre felérve két monumentális látvány fogadott bennünket:
A lábaink elé több száz méter mélyen terülő hatalmas városrész
és a hátunk mögött magasodó Buddha szentély.
Mijast már nehezebb lett volna gyalog megközelíteni, ezért busszal utaztunk fel a mezőgazdaságára és kulturális örökségére méltán büszke faluba. A busz parkoló mellett közvetlenül a csacsi parkoló állt.
A hagyományos közlekedéshez hűen, akár lovaskocsin, vagy szamár háton is fel lehetett fedezni ezt a turistáktól nyüzsgő ékszerdobozt.
Ahogy mohón kattogtak a tanári mobilok, már tudtuk, hamarosan mi is sorra kerülünk...
Apró településhez apró aréna társult: a városnézés utolsó helyszíne a Plaza de Toros, ami Spanyolország legkisebb bika arénája.
...és íme az elmaradhatatlan csapatkép, ami minden tanár mániája :-D
Kalandozásaink 4. napjának délutánján végre eljött az a felemelő perc is, amikor megpillanthattuk a tengert! Kezdetben teljesen dermedten álltunk a homokban... Persze a látványtól is lemerevedtünk, mert a víz, higyjétek el nekünk... csak bátraknak való volt! Most nem áruljuk el, hogy némi hezitálás után kik vetemedtek ilyenre, de lehet találgatni! ;-)